A karikagyűrű története

karikagyűrű A karikagyűrű hordásának tradíciója Magyarországon egészen a XIX. század elejére nyúlik vissza. Ekkoriban kezdték el kiszorítani a különböző ékszerek a korábbi jegyajándékokat, mint például az akkoriban oly divatos jegykendőt. A XIX. század során pedig az ékszereket az ajándék gyűrű váltotta ki: a gyűrűk lettek az érzelmek kifejezői. Kezdetben ezeket az ékszereket ezüstből készítették és általában szív formájú fej vagy három kő díszítette őket. Egy lány több gyűrűt is viselhetett egyszerre, akár más-más udvarlótól is. Később ezeket váltotta a legkomolyabb udvarló rangosabb aranygyűrűje. Az aranygyűrű viselője így “elgyűrűzött” lánnyá vált.

Az esküvőgyűrűt régebben csak a házasságkötés szertartásakor húzták az újra, de idővel jelentősége megnőtt és az eljegyzés szereplőjévé is ő vált. A XIX-XX. század fordulóján tehát a jegygyűrű viselése a házasságra való elígérkezés jele volt. Eljegyzéskor a vőlegény gyűrűt adott a menyasszonynak, aki kendővel kedveskedett a leendő urának, az esküvőre pedig mindketten vettek a másiknak egy-egy gyűrűt.

Napjainkban a jegyben járáskor a gyűrűt a bal kézen viselik, mely az esküvő után átkerül a jobb kéz negyedik ujjára és a továbbiakban ez az ujjunk lesz az, mely életre szóló választásunkról tanúskodik. Ma már a férfi három gyűrűt vásárol: egy szép egyköves gyűrűvel jegyzi el párját (mátkagyűrű), majd az esküvőre közösen választanak egy pár karikagyűrűt. 

És miért pont a negyedik ujj a gyűrűviselő ujj? Régebben minden ujjnak megvolt a saját gyakorlati és eszmei tartalma: minden ujjat más-más tisztább vagy piszkosabb tevékenységre tartottak fenn. Aki például a harmadik ujjon viselte a gyűrűt, azt trágárnak, tisztátalannak és megvetendőnek tartották. A köztudatban az ilyen nőt kurtizánnak tartották. A negyedik ujj hagyománya pedig az ókori görög kultúrából származik: azt gondolták ugyanis, hogy a bal kéz negyedik ujjából a szívhez közvetlenül vezet egy ér, ezért ez az ujj alkalmas leginkább a szeretettel, szerelemmel kapcsolatos gyűrű viselésére. A reneszánszból származnak bizonyos asztrológiai hozzárendelések, miszerint a negyedik ujj a Nap, Apolló köréhez tartozik, amely sok derűt és pozitív vonást tartalmaz.